A bejárat után egy 35 méter hosszú csarnok található, hatalmas, 20 méter magas kupolája 8 méter átmérőjű, szabályos kör alakú. A péliföldszentkereszti templom 24 méter hosszú, 9 illetve 5 méter széles, toronymagassága nem éri el a 20 métert, így tehát akár be is férne a barlangba.
A Jankovich-barlang régészeti jelentőségét jól mutatja, hogy az itt talált leletanyagról egy különálló őskőkori kultúra, – a Jankovichien – kapta a nevét.
A subalyuki, a tatai és az érdi leletkörrel egy időben élt a velük nem rokon és (jelenlegi ismereteink szerint) későbbi leszármazottal nem rendelkező, az 1970-es évekig dunántúli szeletiennek, ma közép-európai micoquiennek, másként jankovichiennek nevezett kultúra, amely a Würm-1 hideghulláma előttre, illetve részben utánra keltezhető. Névadó lelőhelye Bajót (Komárom-Esztergom megye) határában, az Öregkő csúcsa alatt nyíló Jankovich-barlang. Ásatását 1913–1925 között Hillebrand Jenő (1884–1950) antropológus vezette, majd a hitelesítést 1956-ban Vértes László végezte el.
A barlang elnevezése pedig Hillebrand Jenőtől, az ásatásokat vezető régésztől ered, aki a munkálatokat anyagilag támogató, és a barlangot személyesen is meglátogató Jankovich Béla kultuszminiszter tiszteletére keresztelte át a barlangot.